

Tóth Vivien: Apátia
You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Tóth Vivien: Apátia
Anyám huszonöt éves, apám huszonhat. Egymásnak háttal fekszenek, apám újságot olvas, sportrovat, visszafelé kell, akkor hátha nyernek a magyarok, anyám számolja a sarkokat, nagyanyám azt mondta így kell, mielőtt új helyen aludnál. Anyám megfordul, kitépné apám kezéből az újságot, de csak finoman kiveszi, megfordítja apámat, nézzél a szemembe. Néznek, nem történik semmi, apámnak még van valami a szemében, de lehet csak a reggeli csipa maradéka. Anyám nem bírja, visszafordítja, négysarkú a szoba, nem lett több. Játszhatnánk valamit, veti fel, apám még a focinál tart, nincs játék. Anyám rajzolni kezd a hátára. Találd ki ez mi. Ház. És ez? Rajzold még egyszer! Felhő, legyen nehezebb! Autó. Nehezebbet!
Anyám rajzol. Házat, két embert, egy nő, egy férfi, apa, anya, anyának nagyobb a


You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in