

Tóth Vivien: Apátia
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Tóth Vivien: Apátia
Anyám huszonöt éves, apám huszonhat. Egymásnak háttal fekszenek, apám újságot olvas, sportrovat, visszafelé kell, akkor hátha nyernek a magyarok, anyám számolja a sarkokat, nagyanyám azt mondta így kell, mielőtt új helyen aludnál. Anyám megfordul, kitépné apám kezéből az újságot, de csak finoman kiveszi, megfordítja apámat, nézzél a szemembe. Néznek, nem történik semmi, apámnak még van valami a szemében, de lehet csak a reggeli csipa maradéka. Anyám nem bírja, visszafordítja, négysarkú a szoba, nem lett több. Játszhatnánk valamit, veti fel, apám még a focinál tart, nincs játék. Anyám rajzolni kezd a hátára. Találd ki ez mi. Ház. És ez? Rajzold még egyszer! Felhő, legyen nehezebb! Autó. Nehezebbet!
Anyám rajzol. Házat, két embert, egy nő, egy férfi, apa, anya, anyának nagyobb a


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen