

B. Mihály Csilla versei
You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
B. Mihály Csilla versei
Tébolygás
Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
hörögnek démonok,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba tébolyog.
Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.
Siratlak egymagam,
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.
Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
se szív, se értelem.
Magadnak is köszönd
e szertelen közönyt,
te, élni képtelen.
Ki gyújt ma fényt?
Ki gyújt ma fényt, ha rémes árnyatok
fölétek áll, s kacagja, hogy vacog
az atyja, az, ki önmagára büszke,
e fantomot mégis világra szülte.
A gondolat folyton teremni kész,
amíg forrást merít, hát semmi vész,
de nézd, mivé lesz, hogyha fél az elme,
vakon szorongsz, a szörnyed láncra verve
belőled él, gyarapszik


You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in