Balogh Virág Katalin - Lunatika
You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Balogh Virág Katalin - Lunatika
Befordulok az Akácosba és nekiütközök egy fekete falnak. Olyan sötét van, mint kiskoromban, amikor alvajáró voltam, és az éjszaka közepén arra eszméltem, hogy nem tudom, hol vagyok, és az összes bútornak nekimentem az ágyat keresve, aztán reggel úgy ébredtem, mint akit összevertek. Sose tudtam fölidézni, hogyan találtam vissza, csak a kétségbeesett tapogatózásra emlékszek, mégis mindig az ágyamban voltam reggel, a takaró meg a szoba közepén feküdt kiterítve, mintha piknikeztek volna rajta. Most viszont nem a gyerekszoba labirintusából kell kitalálnom, hanem végigmenni az úton, amin már ezerszer végigjöttem.
Még jó, hogy elindulni késő van ilyenkor, hazamenni meg korán, nyugodtan gyalogolhatok az út közepén, úgysem jár erre senki. Az utca is ugyanaz, mint pár órája volt, a levegő éppen
You cannot read any more publications this month without being logged in.
To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in