

B. Mihály Csilla versei
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
B. Mihály Csilla versei
Tébolygás
Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
hörögnek démonok,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba tébolyog.
Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.
Siratlak egymagam,
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.
Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
se szív, se értelem.
Magadnak is köszönd
e szertelen közönyt,
te, élni képtelen.
Ki gyújt ma fényt?
Ki gyújt ma fényt, ha rémes árnyatok
fölétek áll, s kacagja, hogy vacog
az atyja, az, ki önmagára büszke,
e fantomot mégis világra szülte.
A gondolat folyton teremni kész,
amíg forrást merít, hát semmi vész,
de nézd, mivé lesz, hogyha fél az elme,
vakon szorongsz, a szörnyed láncra verve
belőled él, gyarapszik


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen