Pólya Zoltán (Csenyéte) - A hazugság poklában
Pólya Zoltán (Csenyéte) - A hazugság poklában
Marcus, a tábori orvos azon dühöngött magában már jóideje, hogy szörnyen recsegett a gramofonja. Szeretett elmerülni egész nap a zenében. Tágas és világos volt Marcus szobája, innen még szépnek is látta a birodalmát. Ő építtette föl azért, hogy megváltoztassa a világot maga körül, hogy megszűnjön a gazság és hamisság. Megváltoztatható a világ sorsának menete, csak hinni kell benne. Hajnalban gondosan bezárt mindent maga körül. Elszigetelte szobáját, hogy az iszonytató füst elkerülje őt. Kohók működtették az egész tábort, s ha felzúgtak a gépek, akkor ő feltett a gramofonjára egy lemezt. Sanzonokat hallgatott leginkább és klasszikusokat. A lemezeket Amadeo hozta neki. Őt választotta ki magának. Fiatal fiú volt. Rövid, fekete hajú. Szinte elefántcsontfekete szemekkel nézett rá nap mint nap,
Contribuer
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur

