

Sajtos Sára versei
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Sajtos Sára versei
Napraforgó sirató
Házak ablaka mögé, nem lehet már emlékeket zárni,
Kiszöktek azok, szita falain,
S elvesztek a semmibe,
Elrepült majd egy év, máris
Játszótéren, erdőben nem lehet többé bújócskázni,
Nem nőnek már, új fák a nyárig,
Megtépték, felhorzsolták a földet,
Bújó és bújtató, egyaránt fázik
De ablaknak darabjai, sem lesznek már üveg,
Hintának kötele, sem forr már össze,
A világ így, már csorbult csonk,
Bár, nem mintha téged, ez érdekelne
Hisz, mint játék kockákat, szobád sarkában,
Söpörted el, gondolkodás nélkül, a tájat,
S mintha kezeidtől nem is látnád, hát szólok:
Háborúsdit, már nem ólomkatonákkal játszassz
Mintha tetted éle, szemedet véresre, nem kenné,
Mintha nem is látnád, észre se vennéd,
Itt, már törmelékes sárba keveredik, a verejték
Persze, honnan is tudnám, mégis miket


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen