

Kupihár Rebeka versei
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Kupihár Rebeka versei
versek a “gyermekvédelmi” népszavazás idejéről
ezek mind a pokolra jutnak
csapkod a kollégám a családrajzokkal díszített falak között.
megmérgezik a gyerekeinket
undorító, mocskos mind.
fegyelmezett vonásai torzulnak, keze ökölbe szorul.
már az iskolába is beszivárog, visszataszító,
ezeknek már semmi se szent.
a székbe süppedek, arcom rezdületlen
most nem hivatásból, önvédelemből.
nem mondom, hogy mocskos buzik, bár szeretném,
azért nekem még volt gyerekszobám.
a rejtőszín már saját színem,
még bólintok is egyet önkéntelenül.
de ezek érted, állatok, féreg az összes,
hogy ilyet mernek.
csak az vigasztal, hogy megkapják majd,
ami jár nekik.
a harag szerencsére elvakítja
nem látja, hogy a torkom összeszorul.
nézem a kétségbeesett, őrjöngő alakját.
az embert próbálom meglátni,
levágni róla a


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen