

FEJEMBEN FÖLTÁMADOTT AZ ÉJ
Dies ist der letzte Artikel, den du diesen Monat ohne Anmeldung lesen kannst.
Um die Begrenzung aufzuheben und alle neuen Funktionen nutzen zu können, log dich ein oder erstelle ein Konto, indem du auf den Link unten klickst. Alles ist kostenlos!
Einloggen
FEJEMBEN FÖLTÁMADOTT AZ ÉJ
"Fejemben éj van, éjek éjjele,"*
megrészegült gondolatok terhe
nyomja fejem búskomorságba le.
Lázadókat keresek, emberek!
De, vajon békétlenkedő lélek
lakozik még bennetek, jó nemesek?
Lájkoltátok-e instán új versem?
A harchoz hű társaim keresem,
mert nekem a Haza a szerelem!
Rozsdás kard a sarokba hajítva,
nem élhetünk láncokhoz simulva!
Maradjon szolga, ki fél, hogy kimúlna...
Ezer évek dicsősége nem múlhat,
hiába látszik győzni a dúvad,
a tenger végül úgyis föltámad.
Bár felül a vadkan támadása,
alul a Zrínyi haláltusája;
azért még a Zrínyi az Úr!
/Nagy Róbert/
* Petőfi Sándor - Fejemben éj van c. versének első sora

