Tóth Vivien: Apátia
No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión
Tóth Vivien: Apátia
Anyám huszonöt éves, apám huszonhat. Egymásnak háttal fekszenek, apám újságot olvas, sportrovat, visszafelé kell, akkor hátha nyernek a magyarok, anyám számolja a sarkokat, nagyanyám azt mondta így kell, mielőtt új helyen aludnál. Anyám megfordul, kitépné apám kezéből az újságot, de csak finoman kiveszi, megfordítja apámat, nézzél a szemembe. Néznek, nem történik semmi, apámnak még van valami a szemében, de lehet csak a reggeli csipa maradéka. Anyám nem bírja, visszafordítja, négysarkú a szoba, nem lett több. Játszhatnánk valamit, veti fel, apám még a focinál tart, nincs játék. Anyám rajzolni kezd a hátára. Találd ki ez mi. Ház. És ez? Rajzold még egyszer! Felhő, legyen nehezebb! Autó. Nehezebbet!
Anyám rajzol. Házat, két embert, egy nő, egy férfi, apa, anya, anyának nagyobb a
No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión