

Gyurán Botond Bulcsú versei
No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión
Gyurán Botond Bulcsú versei
Elég volt
A tehetetlenség tengerén hánykódok, s nagyok a hullámok
Haraggal teli lényem, kitörök és pusztítok, mint vulkánok
Hazug kezeitekkel, ti csalók, felém nyúlkáltok,
S mikor vérem már forr, szemem megtalálja merre bujkáltok.
Csendes voltam, s gyenge. Most egy rossz szó után megfordul benned a penge.
Pusztítok! S körülöttem fájdalom rózsái kelnek.
Zsarnokok es diktátorok, ellenfélre leltek.
Ha más nem, majd én! Küzdök az elnyomó rendszer ellen,
Ha kell véremmel fizetek érte,
De legalább megmaradok bárányok közt ember.
Hallgat a nép csendben, haláltól félve retteg
Csontjaim törnek, s testemből esznek, kik egyszer barátjuknak neveztek,
Ember vagyok, s az is maradok, hisz annak neveltek
Romlik a világ
Egy falat kenyér, és egy kis vaj,
Már az ízére sem emlékszem, milyen lehet a hal.


No puedes leer más publicaciones este mes sin iniciar sesión.
Para aprovechar al máximo las nuevas funciones, inicia sesión o regístrate haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión