

Endrey-Nagy Ágoston versei
Non puoi leggere altre pubblicazioni questo mese senza aver effettuato il login.
Per sfruttare appieno le nuove funzionalità, accedi o crea un account facendo clic qui sotto: è gratis!
Accedi
Endrey-Nagy Ágoston versei
Fűtetlen
Torka tele mézzel, mindig köhögve ébred.
Muslincák fröcsögnek ki száján, a vacogás
szétárad tagjaiban. Délután kiül, hogy mozgást
napozzon ízületeibe. Az erkélyen juharlevelek
zörögnek, mint utolsó fizetési felszólítások.
Ikrás beszéde úgy lassul, ahogy a tavak
hűlnek, és mire a nádasok visszavonják
a nyirkos testeket, már alig tud szólni.
Levánszorog a tóhoz. Azokat képzeli a túlpartra,
akik többé nem látogatják, virgonc, dús hajú
leszármazottjait. Hátat fordít, visszamegy.
A csövekben megkeseredik a kihűlt víz,
a gázvezetékbe beköltöztek a magány ízeltlábúi.
Gomolygó leheletét bámulja, hideg konvektoron
a döglött legyeket. Száraz fejbőrét vakarja.
A csukott ablakon át belekrákogja a ködbe,
hogy semmi közöm hozzád.
Kivillannak
„We are all Mahsa”
Negyvennégy éve kellett


Non puoi leggere altre pubblicazioni questo mese senza aver effettuato il login.
Per sfruttare appieno le nuove funzionalità, accedi o crea un account facendo clic qui sotto: è gratis!
Accedi