Megvárlak
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Megvárlak
Ágnes néni ismét úton volt. Komótosan sétálgatott ezen a kora tavaszi délelőttön, mikor még az évszak jócskán éreztette, hogy bizony pár hete hagyta csak igazán maga mögött a zord telet. A rügyek közül csak egy-két igen bátortalan teremtés volt az, amelyik fejét a napsugár felé fordítgatta. Közben pedig szaladt a tér, mint megannyi falevél a szélrózsa ezer irányába. A dolgozó budai lakosok önmagukkal és a tömeggel is versengve ugrottak fel egy éppen akkor induló buszra, vagy kapaszkodtak fel a jócskán megtelt villamos utolsó, szusszanásnyi helyeire. Ágnes néni szórakozottan járatta rajtuk tekintetét. Önmaga lényének hasonlóságait vélte felfedezni a siető, könyveiket szorongató, hosszúszoknyás egyetemista lányokban, a gyermekét babakocsiban tologató édesanyákban, és a hozzá hasonló -
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen